Oldal kiválasztása
abc

Jóga, Művészet

Emília

Rólam

Rubold Emíliának hívnak. 24 éves vagyok, budapesti.

21 éves voltam, amikor rátaláltam a jóga világára, mely lassanként átformálta az életemet egy valóságos spirituális utazássá.

Ez az az út, amin lassanként elkezdtem egyre intenzívebben a belsőmmel foglalkozni, alkotóműhelyként tekintve testemre és lelkemre.

Mindez a színészettel kezdődött. Az Eötvös József Gimnázium padsorában kétségbeesve néztem szembe álmommal az utolsó tanítási napon: színész szeretnék lenni, hitet szeretnék adni az embereknek, akárcsak egy közvetítő. Sosem felejtem el azt a meghatározó napot, az ébredés pillanatát, mely akkor köszöntött rám, amikor már amúgyis szomorú bohócnak, Pierrot-nak voltam öltözve bolond ballagáson.

Elhatároztam tehát, hogy azt az életet fogom élni, amit megálmodtam magamnak. Persze már késő volt, abban az évben nem mertem jelentkezni a Színművészeti Egyetemre, és mire rájöttem, hogy szeretnék, a felvis jelentkezés már lezárult.
Folytattam tehát a tanulmányaimat, szinte természetesnek vettem, hogy bekerültem az ELTE Bölcsészkarára, magyar szakra. Nem is igazán gondolkodtam azon, jó döntés-e, hiszen mindigis az a fajta álmodozó, érzékeny lelkű lány voltam, aki mindenhová könyvvel járkál és minden helyzetben megkeresi a legkifejezőbb verset. Mindigis vonzottak a humán tudományok, a művészetek, így jó alapnak éreztem ezt az egyetemet.

Persze nem bírtam ki sokáig, hogy csak üljek egy helyben… Jelentkezgettem a Színművészeti Egyetemre, az elmúlt öt évem javarészt ezzel a felkészüléssel járt, persze jártam kétféle színészképzésre, forgattam, szereztem színpadi gyakorlatot, fotómodellként és kifutómodellként is szerepeltem.
Valahogy mégsem találtam igazán a helyemet.

Az elmúlt hetekben rengeteg inspirációt éreztem arra, hogy elindítsam az alkotói teremet, ahol megoszthatom gondolataimat, érzéseimet. Azt hiszem éneklésen, zenén keresztül lehet a legközvetlenebbül kifejeznem önmagam, ezért az írásaim mellett szeretnék dalokat közzé tenni mindenkinek, aki nyitott rá. Igazából nem szeretném bekategorizálni ezt az oldalt, ahogyan engem sem igazán lehet, bárhová mentem, mindenhol feketebáránynak éreztem magam, melyből mostanra tudok csak igazi erényt kovácsolni, és talán másoknak is segíteni ezekkel a megélésekkel.

Ha most nem a karanténban lennék, valószínűleg készülnék a holnap reggeli jóga órámra. Egyébként jógát tanítok egy éve, ez idő alatt háromféle képzést végeztem el: hatha jóga tanfolyamot, női jóga képzést és elsajátíthattam a yin jóga szemléletet is. Megtanultam meditálni is.

A színészképzéseket követően visszatértem magyar szakra, hogy a kreativitásom szárnyakat bonthasson. Egyetem mellett rendezvényeken dolgozom, éneklek, írok, táncolok. A néptánc az új szenvedélyem, melyet egy meditáció során éreztem igazán a sajátomnak.

A jóga tanításban pedig az a szép, hogy kicsit az emberek anyukája lehetek és segíthetem őket a nehézségek közepette. Ez a tevékenység hálával tölti el a szívemet és megsokszorozza az energiáimat.